Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed, együtt akarok lenni a sötétben veled

Sziasztok!





Nagyon köszönöm a sok kattintást és kommentet! Hoztam a következő részt, tudom hogy nem siettem el, sajnálom. Ezek után sem ígérhetek csúcs sebességet feltöltések terén, de igyekszem. Véleményeknek minden formában örülök!!!
Nem volt egyszerű kezelni az érzelmeimet Bill iránt. Legszívesebben mindig a tudtára adtam volna, mennyit jelent nekem, de közben nem akartam gyengének és sebezhetőnek látszani. Szerettem volna megmaradni annak, akinek a külvilág felé mutattam magam, egy eléggé flegma és cinikus fiúnak, akit nem az érzései irányítanak. Persze Billel szemben ez nem ment, egyrészt túl jól ismert engem, másrészt hiába határoztam el valamit, ha rám nézett, vagy megérintett, az akaratom a semmibe veszett.
A szinte állandósult zaklatottságot és izgalmat leplezni ugyanennyire nehéz volt. Sokszor nem is sikerült igazán, mert beférkőzött a mindennapokba. Olyankor mindenről elfeledkezve csináltam hülyét magamból.
-Hát te mit nézel annyira Tom? – csengett a kérdés, én meg összerezzenve fordultam a hang irányába.
- Tessék? – kérdeztem vissza.
Britta állt a padomnál szélesen mosolyogva.
- Úgy bámulsz arra, mintha valami nagyon szépet látnál. – vihogta és bár nem tudta, de tökéletesen beletrafált a lényegbe.
Akkor már valószínűleg percek óta nézhettem a tanári asztal és a tábla felé, ahol az osztályfőnök és Bill beszélgettek. Aznap Bill volt a tanári segítő és Weber tanár úr ezt maximálisan ki is használva, mindenféle idétlen feladattal bízta meg testvéremet, aki viszont úgy tűnt ezeket szívesen végzi el.
Csak néztem őt, ahogy lelkesen törli a táblát, pakolja a könyveket, tanszereket és közben hallgatja a tanár nem biztos, hogy érdekfeszítő monológjait. Bámultam az arcát, ahogy a napfény megvilágítja és a gondolataim jóval előrébb jártak, már ami azt a napot illeti, a fantáziámban már bőven vége volt a tanóráknak mert le is vetkőztettem őt és birtokba vettem a száját, az egész testét. Elöntött a forróság, egészen kimelegedtem, ahogy ezek a képsorok megjelentek a fejemben, de nem tehettem semmit, csak pörögtek önálló életre kelve, én meg nem akartam megállítani őket. Annyira jók voltak, még akkor is, ha egy hosszú és nem túl érdekes matematika óra előtt jöttek elő hívatlanul.
Később aztán a gondolatok is eltűntek, egyszerűen csak néztem Billt, dübörgő szívvel, kikerekedett szemekkel és tátott szájjal. És ez tűnhetett fel Brittának is.
- Csak a matematika házin gondolkodom. – hazudtam gyorsan és nehezen ugyan, de végre a füzet felé pillantottam. Próbáltam a számok tömkelegében titkolni zavarodottságomat, mégis úgy éreztem, rajta kaptak, holott Britta nem is sejthette, mit figyeltem olyan nagyon.
- Na, akkor ne agyalj tovább. – ezzel a lány szinte a képembe tolta a füzetét.
- Mi ez?  – vontam össze a szemöldököm értetlenül.
- A házifeladat. Méghozzá hibátlanul. – felelte Britta ünnepélyes hangszínnel.
- Mióta megy ilyen jól a számtan? – kérdeztem, mert azt tudtam, hogy Britta sem áll túl jól ezzel a tantárggyal.
- Jaj, Tom tudod, hogy pocsék matekos vagyok. Ezt itt Stefan csinálta meg. – válaszolta nevetve Britta.
- A testvéred? – csodálkoztam el.
- Úgy van. Hazajött pár napra, szóval kihasználom ezt. Ő ért a számokhoz, mindig is klassz matekos volt. Másold csak le nyugodtan, hátha Weber tanár úr jó jegyet ad érte.
Pár jobb jegy tényleg nem ártott volna, mert erősen bukás közelben voltam matematikából, ezért magam elé vettem a füzetet, közben elképzeltem Britta elégedett vigyorát.
- Hát köszönöm. – mondtam végül egy nagy sóhaj kíséretében.
Britta erre közelebb hajolt hozzám, de úgy hogy simán beláttam a dekoltázsába.
- Ugyan már! Neked bármit, hiszen tudod mennyire jó vagy nálam…- suttogta és kihívóan elsimította az arcába szüntelenül bele hulló tincseit.
Pirosság szökött az arcomba, de nem akartam, hogy ő ezt lássa. Sőt azt akartam, hogy érdektelenség tükröződjön rajtam, mert ha esetleg észleli, hogy zavarba hoz, máris tovább gondolja a dolgokat. És ez nem lett volna jó. Britta, bár tényleg szebbé vált, mióta levetkőzte a műanyag csaj szerepet, akkor sem vonzott igazán. Nem a külsejével volt bajom. Inkább azzal, hogy annyira könnyen adta volna magát és ezt számtalanszor érzékeltette is velem, ami elég zavaró volt. Mindig is igyekeztem hárítani a közeledéseit, de nem nagyon lehetett értésére adni, hogy én nem tervezek vele kapcsolatban. Mintha mindig is abban reménykedett volna, hogy ha nagyon nyomul, előbb-utóbb beadom a derekamat és megkaphat, mintha neki senki sem mondhatna egyszerűen nemet. Nem tudom mit akart pontosan, most hogy már végleg szakított Romannal lehet, hogy nem egy alkalomra, hanem hosszabb távú kapcsolatra pályázott. Nem láttam bele a gondolataiba, számomra Britta egyenlő volt a totál káosszal, amit mindenképpen szerettem volna kikerülni, de sosem ment. Azon kívül az osztályban elég gyorsan terjedt az a tévhit, hogy nekem sem közömbös a lány. Fogalmam sincs, ki indította el a pletykát, vagy miből szűrték le, mikor semmi olyan megmozdulásom nem volt, de Britta ezt a szárnyra kelt hírt bíztatásnak vette.
- Figyelj, nem ülünk be egy italra tanítás után? – hozakodott elő az ötletével könnyed hangvételben.
Gondoltam, hogy nem úszhatom meg csak úgy, és hogy a matek házinak bizony ára van.
- Hát nem hiszem, hogy ez szerdán túl jó ötlet lenne…- motyogtam fel sem nézve a füzetből. Csak írtam a számokat nem túl szépen, egymás után, magamban azt kívánva, bárcsak érnék a végére és szűnne meg ez a kínos helyzet.
- Szerda vagy csütörtök, mit számít az?! Vagy nincs elég pénzed? Nem gond, majd én fizetek, kapok zsebpénzt, nem állok rosszul anyagiak terén. – vont vállat Britta, dicsekedve a gazdagságával, ami szerintem elég utálatos volt, tudva hogy nekem negyed annyi sincs.
- Majd megbeszélem Billel, ő mit szól hozzá. – próbáltam kifogást találni és közben éreztem,  mennyire izzadok.
Britta elhúzta a száját.
- Igazán nincs bajom a tesóddal, de én kettesben gondoltam a mai délutánt. Azért mert ikrek vagytok, nem szükséges mindenhova együtt mennetek. Annyira hihetetlen vagy… Írjam ki a táblára, vagy mégis mit tegyek, hogy észrevedd a nyilvánvaló tényeket?! - morgott sértődötten.
- Észrevettem. – bólogattam beletörődve és egyáltalán nem lelkesen. Aztán csak hallgattam és ebből végre Britta is értett, mert arrébb húzta a füzetét.
- Vagy úgy…
Meglepődve néztem rá, pedig tudhattam volna milyen. Semmit sem tesz hátsó szándék nélkül.
- Azt hittem, segítségből adod oda a házi feladatot. – jegyeztem meg halkan.
A szünet végét jelző csengő ekkor süvített végig az osztálytermen és elégedetlen morajlás követte, mindenki kezdett a helyére szállingózni. Feltűnt Bill is, aki miután a tanári asztalra rakta a Weber tanár úr által kijelölt tanszereket, a padunk felé indult. Megkönnyebbülés áradt szét bennem. Britta szeme ellenben villámokat szórt.
- Baszódj meg Tom ! – vetette még oda, majd a füzetével a padjához vonult. Én azért örültem, túl terhes volt már a nyomulása. Tudtam, hogy nincs még lejátszva és ilyen könnyen nem adja fel, de igy nyertem kábé három napot, hogy megsértődött rám és végre ismét azzal foglalkozhattam, ami igazán lázba hozott. Az pedig az előttem és Bill előtt álló délután volt.
Alig vártam, hogy a nagyi végre menjen valahova és kettesben maradjunk. Amikor az autó elhagyta az udvart, elégedetten indultam el az ablaktól az ágyig, ahol Bill üldögélt a házifeladatával vesződve. Nem értettem, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor engem majd szétvetett a vágyakozás. Kikaptam a kezéből a könyvet, mire kérdőn pillantott rám, de nem akartam vesztegetni az időt magyarázattal.
- Kérlek! – suttogtam elrekedve a vágyakozástól, ahogy Bill pulóverének cipzárja után nyúlva, lehúztam róla a felesleges ruhadarabot, majd csalódottan állapítottam meg, hogy ott van rajta a póló, nadrág és alsónemű, úgy éreztem, sosem jutok el a csupasz bőréig.

Ikrem szemérmesen mosolygott, majd megadva nekem, amit kérek, a pólóját és a többi ruháját ő maga kezdte el levenni. Csodálattal néztem, ahogy, kezdett egyre meztelenebb lenni. A gerjedelem ott dörömbölt a testemben, az ereimben, a véremben, a szerszámom türelmetlenül meredezett a nadrágomban. Mégsem kezdtem neki rögtön vetkőzni, Bill annyira szép volt, hogy leblokkoltam tőle.
Csak mikor ő hozzám lépett és szájon csókolt, ez zökkentett vissza a valóságba. Az ajka lángolt, és ahogy az enyémen megéreztem, máris többet akartam.
- Oké…- bólogattam és idegesen dobáltam le magamról a ruháimat az ágyra. A kezem és a lábam reszketett, ahogy végre mindegyik ruhaneműt a földön hagyhattam és a kicsit hűvös levegő megérintette a fedetlen bőrömet és persze az izgalom miatt is fáztam, amit Bill látványa és csókja hozott ki belőlem.
Ismét csókolózni kezdtünk, a torkom kiszáradt és elkezdtem szédülni. Gyorsan az ágyra ültem és húztam magammal Billt. A testünk összesimult, a nyelvem vadul tört utat Bill szájába, aki ezt egy halk nyögéssel reagálta le. Mikor elvált a szánk, én gyengéden megsimítottam ikrem hátát, míg ő arcomat, nyakamat és mellkasomat csókolgatta. Ettől kilelt a hideg és melegem lett egyszerre. De már nem számított semmi, csak érezni akartam Billt. Végigfeküdtem az ágyon és vártam, hogy ő is ott legyen velem, hogy a bőrünk érintkezzen, hogy érezzem azt a hihetetlen boldogságot, forró szenvedélyt a közelében. El akartam veszni az ölelésében, elmerülni az illatában, a csókokban, amiket tőle kapok. Érezni azt a nem megmagyarázható biztonságot, amit csak a vele való percek adhatnak.
- Akarlak Bill…- suttogtam, mikor végre ott volt felettem. Éreztem a teste apró rezzenéseit, a férfiasságát keményen a hasamnak nyomódni és ettől az én hímtagom is csak még keményebbé vált, a gyomrom meg összeugrott és kivert a víz. Ujjaim nyakáról a hátára, onnan pedig egyenesen legérzékenyebb pontja irányába kanyarodtak, majd nem várva semmire sem, erőteljesen rámarkoltak arra.
- Tom…- nyögött fel Bill és összerándult a teste. Kéjes vigyor ült ki az arcomra, imádtam nézni, ahogy élvezi, ha örömet okozok neki, imádtam, ahogy ezekben az érzésekben feltüzelve kimondja a nevemet, és ahogy nyögdécsel nekem. Ez rohadtul felizgatott, pedig már így is teljesen kész voltam.
- Szereted, ha így csinálom, ugye? – kérdeztem suttogva, amint először lassan, aztán egyre gyorsabb ütemben kezdtem mozgatni a kezemet a kőkemény testrészen.
Bill hangja elcsuklott és jól érezhető remegés futott végig a testén.
- Nagyon… Minden, amit velem teszel nagyon jó…
Éreztem, hogy elpirulok, de csak mosolyogtam, majd megcsókoltam Billt. Sóvárogva csókoltuk egymást, ajkait, mintha nem tudnánk soha sem betelni a másikkal. És nem beszéltünk többet. Legalábbis szavakkal nem. Tettem, amit az ösztöneim diktáltak, és amit ikrem reakcióiból kiolvastam. Hallottam ziháló levegővételeit, éreztem izzadt homlokát, ahogy a vállamhoz nyomódik, a lüktető férfiasságát, a csípője egyre erősebb és gyorsabb mozdulatait. Majd a mozdulatok egyszerre megálltak, amikor az extázis elérte és végig hasított rajta. Mintha a pillanat is megmerevedett volna. Engem is átjárt az ő öröme, ahogy felnyögött, aztán rámhanyatlott és szaporán csordogáló forróság lepte el a hasamat.
- Szeretlek Tom. – mondta lihegve.
- Én is. – vágtam rá azonnal és Bill nem láthatta, ahogy néztem rá. Igazából nem is akartam, hogy lássa, milyen érzelmek jelennek meg az arcomon és a szememben. Mint egy buta romantikus film szereplőjének...Ahogy kapkodott a levegőért és reszketett a karjaim között, eltöltött a büszkeség, amint mindig éreztem ilyenkor. Boldogságot okoztam Billnek és ez már felért egy fél orgazmussal. Tudtam, hogy hamarosan én is átélhetem ezt az egészet, mert Bill fog engem eljuttatni a csúcsra és csak reméltem, hogy a nagyi nagyon sokáig távol lesz még.