Süket ész, vak szív, önző vágy

Hello!

Nem mentegetőzöm, szar alak vagyok,hogy csak most jövök új résszel. De nem felejtettelek el titeket, sem a sztorit, csak egy csomó tré dolog történt velem, ami miatt nem tudtam írni.
Ráadásul elszaródott  blogspotom, igy nem tudok kommentet írni egyik általam olvasott bloghoz sem :( (valamit majd kitalálok erre).
De nektek köszönöm az összes kommentet és hogy olvastok <3 És tényleg ezer bocs, a késői jelentkezésért.

A nyári szünet előtti hetekben anya ismét gyakrabban kezdett minket hívogatni, hogy megbeszéljük mikor és mennyi időt töltünk majd nála a vakáció ideje alatt. Tanév közben nem sok időt voltunk Zielitz-ben, legfeljebb néhány hétvégét, ami nekem bőven elég volt, de ikremen láttam, hogy többet szeretne. Viszont anya nagyon is betartotta, amit nagyi megígértetett vele, miszerint míg tart az iskola, nem viszi túlzásba a családegyesítő projektjét. Ez mind meglátszott a telefonhívásokon és a személyes találkozásokon is.
Elszomorított, hogy ez Billnek ez fáj, és annyira epedezik anya után. Nem tudtam, mivel vigasztalhatnám, ugyanakkor kicsit magamat is rosszul éreztem, mert nekem annyira nem hiányzott az a közeg. A szünet kezdete előtt pár nappal anya korán reggel hívott minket és azt mondta, délután feltétlenül ugorjunk el hozzájuk, mert fontos dolgot akarnak mondani. Fogalmam sem volt, mi nem várhatott, de nem is érdekelt, Billt viszont annál inkább, mert azonnal igent mondott, anélkül hogy megkérdezett volna például engem. Nagyanyánknak sem tetszett ez és kivételesen egyet értettem vele. Semmi kedvem volt tanítás után anyáékhoz utazgatni, olyan miatt, amit esetleg telefonon is lehetne közölni. Meg amúgy is más terveim voltak Billel a délutánra. Kettesben akartam vele maradni, mert már napok óta nem történt köztünk semmi. Délután és esténként tanultunk, elkapott minket a tanév végi hajrá, mert jó pár tárgyból pocsékul álltunk és meg szerettük volna úszni a bukást, meg az ezzel járó fejmosásokat. Egyhangú volt, de csinálni kellett. Viszont egyre jobban eluralkodott rajtam a hiány, Bill hevítő közelsége, a csókjai, az illata és az együtt töltött őrjítő percek iránt. Kívántam Billt, de úgy tűnt ikrem szeme előtt csak a délutáni program lebegett, mert egész nap csak az okfejtését hallgattam, arról vajon mit akarnak anyáék. A nap végére elfogyott a türelmem. A tény, hogy a vágyakozásomból nem lesz semmi, rendesen felmérgesített és csalódottá tett. Annyira, hogy a buszpályaudvaron, pár perccel a zielitz-i járat indulása előtt meggondoltam magam.
- Menj egyedül. – mondtam hirtelen, nehezen leplezve a tehetetlen haragot.
- Micsoda? – vágott meglepett arcot Bill a váratlan fordulat miatt.
- Hallottad, nem? – kérdeztem vissza türelmetlenül.
Bill vállat vont.
- Igen, de…
- Nem érzem magam jól, lehet, hogy beteg leszek, vagy nem tudom,  inkább itt maradok.
- Biztos? Anya azt mondta, mindkettőnkre tartozik. – tette hozzá Bill.
- Te menj, ha annyira akarsz.- rántottam meg a vállam és mit nem adtam volna, ha Bill sem indul el, de ő csak félszegen bólintott.
- Hát jó. Pihenj kicsit, sietek vissza. – ezzel fellépett a busz lépcsőire, ami szinte azonnal el is indult.
- Nagyszerű. – morogtam savanyú ábrázattal és idegesen figyeltem, ahogy a busz elindul és kikanyarodik az útra. A torkom összeszűkült, a gyomrom fájni kezdett a feszültségtől. Miért nem tudott Bill velem maradni? Fontosabb neki anyáék talán jelentéktelen dolgait meghallgatni? Azt hittem, minden más várhat, ha kettőnkről van szó.
- A francba ! –káromkodtam és előhúztam egy szál cigarettát a zsebemből. Csak szobroztam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, körülöttem emberek jöttek-mentek, buszok indultak és álltak meg és erősen tűzött a kora nyári nap. Üresnek és magányosnak éreztem magam, az indulattól teljesen kimelegedtem. Egyelőre nem akartam hazamenni és a nagyi faggatózását hallgatni, hogy miért nem mentem én is. Nem akartam semmit, csak ikremmel lenni, de azt nem lehetett és előttem volt még egy keservesen hosszú délután nélküle. Először gőzöm sem volt hogyan üssem el az időt, aztán mikor már elhagytam a buszpályaudvart, hirtelen gondolattól vezérelve a kocsma felé vettem az irányt. Ha Bill külön programokat csinál, akkor én is azt teszem…
- Bill, hé, Bill! – kiabáltam hangosan, ahogy megláttam a szobánk ablakából testvéremet. Lassan lépkedett és mintha elgondolkodott volna valamin. A hangomat meghallva azonban az ablak felé fordult és intett, én meg elindultam a földszintre, hogy ajtót nyissak neki.
- Csakhogy itt vagy! – tártam ki vigyorogva az ajtót, amint belépett és megöleltem. Ajkaim már a nyakát súrolták. Bill meglepve és tágra nyílt szemekkel tolt el.
- A nagyi nincs itthon? – érdeklődött, mert nem értette ezt a fogadtatást.
- Bent van a szobájában. – feleltem, mire Bill végképp összezavarodott.
- Rendben. Akkor beköszönök neki. – mondta furcsálló arckifejezéssel és megindult nagyanyánk szobája irányába.
Kedvetlenül vontam meg a vállamat, hihetetlen Bill mennyire le tudott néha lombozni…
- Felőlem…- majd lassan a szobánkba mentem.
Pár perc múlva Bill is utánam jött. Addigra én már az ágyamon ültem és kicsit zsongott a fejem a nemrég elfogyasztott alkoholos italoktól. Figyeltem, ahogy ikrem leveszi a cipőjét és a farmerkabátot, aztán oda ül mellém. Nem szóltam semmit, csak néztem őt. Jó alaposan végig mértem. Mostanában kicsit megváltozott, elkezdte növeszteni a haját. És rohadt jól állt neki. A pólója is annyira remekül nézett ki rajta, főleg most, hogy kicsit át volt izzadva. Arra gondoltam, milyen klassz lenne, ha így izzadna alattam. Vagy felettem. Részletkérdés… Megnyaltam a számat és éreztem az izgalmat magamon. A gyomromba fájdalom nyilallt, a szívem gyorsabban vert, a szerszámom meg egyre keményebb lett. Bill észlelte, ahogy bámulom, de nem szólt, csak ültünk egymással szemben perceken át.
- Na és mi volt olyan sürgős? – törtem meg a már-már kínos hallgatást.
- Úgy tűnik lesz nyárra munka, Gordon beajánlott egy ismerősénél minket bolti kisegítőnek. – újságolta Bill lelkesen.
Bár én is mondogattam anyáéknak, hogy ha tudnak, szerezzenek nekem valami állást nyárra, de ez most nem inspirált igazán.
- Hát hurrá. – gúnyolódtam magam elé meredve.
- Nem mellesleg érdeklődtek felőled, hogy miért nem jöttél. – jegyezte még meg ikrem kissé szemrehányóan.
- Nem mellesleg nem érdekel. – vágtam vissza dacosan.
- És jobban vagy már? – kérdezte Bill.
- Persze, remekül érzem magam. Nem rég értem haza én is. – feleltem sejtelmes arckifejezéssel.
- Miért, hol voltál? – Bill kissé meghökkent.
- Hát a kocsmában. – röhögtem fel idétlenül.
- Te részeg vagy? – rendült meg Bill és az arcára volt írva a véleménye. Hát igen, azt mondtam rosszul vagyok és haza megyek, erre a kocsmában kötök ki… Szép…
- Nem vagyok részeg, csak ittam pár pohárral. – csattantam fel.
Bill bizonytalanul bólogatott.
- Értem… Szóval bementél a kocsmába és egész délután egyedül ittál…- látszott rajta, hogy nem érti a dolgokat.
Kaján vigyor jelent meg az arcomon.
- Nem voltam egyedül. Vagyis az elején igen, de aztán bejött Britta, meg még néhányan az osztályból és mondták, hogy üljek oda hozzájuk.
Szavaim megtették a kellő hatást, ikrem eddig egészségesen rózsaszín arca hihetetlenül fehérre változott.
- Te Brittával iszogattál…- a hangja gyanakvó lett.
- Voltak vele mások is. És mindenkinek ő fizette az italát. Fizetett volna neked is, ha ott vagy nyugi. - legyintettem röhögcsélve elégedetten, mert úgy gondoltam ez valamiféle elégtétel Bill felé.
Bill idegesen összeszorította a száját. A harag és elkeseredettség csak úgy sütött róla.
- És mit kért tőled cserébe? Mert azt tudom, hogy Britta Schreibertnél semmi sincs ingyen. – kérdezte végül és a hangja megremegett.
Nem akartam bele menni Bill idétlen és éretlen okfejtéseibe, meg kezdtem unni a Britta témát, már nem is tartottam ezt olyan poénosnak.
- Jaj, Bill, te akkora hülye vagy, komolyan! Egy kocsmában ültünk, mégis mit gondolsz?! Lemászott az asztal alá és orális örömökben részesített?! Britta csak költötte a pénzét és ennyi. Szerintem hanyagoljuk ezt az ügyet, mert úgy látom, kezdesz kikészülni. Inkább térjünk át valami másra! – ajánlottam felhevülve és közelebb húzódtam a még mindig elég sápadt és felháborodott Billhez. Szólni sem volt lehetősége, máris csókoltam az ajkát és szinte durván nyomtam bele a nyelvemet a szájába. Szédülni kezdtem a közelében és a gerjedelem máris hatalmas sebességgel terjedt el rajtam.
- Kívánlak Bill.- suttogtam neki, amikor végre viszonozta a csókomat és átölelt engem.
- Egész nap erre vártam… Erre te fogod magad és elmész anyáékhoz…- tettem még hozzá kicsit sértődötten és végig simítottam ikrem hátán, majd a pólója alá férkőztem és ujjaim átfutottak kissé izzadt bőrén. Halk sóhaj volt erre a reakció.
- Egész nap téged akartalak Bill és te észre sem vetted…- mondtam rosszallóan, ahogy megéreztem az ő érintését magamon. Sokkal félénkebb volt, mint az enyém. De legalább ott volt velem, hozzám ért, a karjaimban tartva csókolhattam és nekem ez volt a legfontosabb. Gyengéden az ágyra toltam és felé hajoltam.
- Akarlak… Érted? – kérdeztem és elcsuklott a hangom a kínzó vágyakozástól.
- De hát én is akarlak Tom… Csak mostanában a tanulás miatt annyira kevés időnk van egymásra. – mentegetőzött Bill és halkan felnyögött, amint megcsókoltam a homlokát, a száját majd a nyakát. Aztán újból csókolni kezdtem, most rögtön visszacsókolt hezitálás nélkül. A kezeivel finoman körbefont. Rekedt nyögés hagyta el az ajkamat, amikor megéreztem, hogy ágyékunk egymáshoz ér. Mindkettőnk férfiassága kőkemény volt és ez tovább forralta a véremet.
- Szeretkezni szeretnék veled Bill. – mondtam, ahogy ajkaink elváltak egymástól. Bill arca már nem volt fehér, a kéj vörös színében lángolt.
- Beléd menni és mozogni benned…- ziháltam a fülébe, ahogy ismét elmerültem testének csókolgatásában.
- Oh, Tom…- suttogta kimelegedve Bill és hagyta, hogy két csók között feljebb húzva a pólóját, elkezdjem kigombolni a nadrágját.
- Igen… ezt szeretném…- sóhajtottam fel, ahogy izzadt tenyerem végig kúszott ikrem nadrágjának szélén, érintve az ott lévő selymes bőrt, majd határozott mozdulattal lehúztam a nadrágját az alsóneművel együtt. Bill ágaskodó szerszámának látványától még jobban felgyosult a szívem és reszketések futottak végig rajtam, ahogy sietve igyekeztem a saját nadrágomat is bontogatni, hogy minél hamarabb eltűntessem az útból.
- Ugye te is akarod? – kérdeztem és Bill nem felelt, csak bólogatott és az ajkamhoz hajolt, én pedig megkönnyebbültem, mert nem is tudom, mit tettem volna, ha nemet mond. A férfiasságom már szinte fájdalmasan kemény volt és az egész testem reszketett. 
Ajkaink és nyelveink úgy játszottak, mintha sosem akarnának szétválni. Csak csókoltuk egymást, közben finoman megmarkoltam ikrem hímtagját és kényeztetni kezdtem. Jó volt a meleg, lüktető testrészt a kezemben érezni. Bill nyögdécselni kezdett, de ő is megérintett és ugyanazt tette velem, amit én vele. Másodpercek alatt kirántva ezzel a talajt alólam. A csípőnk egyszerre, szinkronban mozgott, ahogy egyre gyorsabb tempóban mozogtak a kezeink is. Csak nyögtünk és egymás nevét mondtuk ki, ha ajkaink nem találkoztak. Olyan jó volt végre ezt csinálni Billel. Mindenről elfeledkeztem. Izzadtság csorgott le a homlokomról, bele a szemembe, a testem vadul mozgott Bill teste felett és éreztem, hogy ha nem állunk le, hamar véget vet az egésznek a korán bekövetkező önkívület.
- Várj…- húzódtam el reszketve ikremtől, aki tudta jól, ez mit jelent. Ő is megállt a kéjes mozdulatokban és éreztem, hogy ő sem volt messze az extázis érzésétől, hímtagja tetején átlátszóan csillogó előcseppek jelentek meg, akárcsak az én férfiasságomon is.
-Annyira jó vagy Bill. Még kábé fél perc és elélvezek.
- Azt hiszem én is…- pirult el Bill.
Egyszerre elélvezni… a gondolat rendkívül izgató volt. Billel szeretkezés közben még sosem sikerült. Az aktusok során csak én jutottam el a csúcsra, többnyire három-négy perc alatt, neki ettől többre volt szüksége, de sosem vetette a szememre, hogy béna vagyok, nem volt elégedetlen. Én pedig igyekeztem más módokon kielégíteni.
Levegő után kapkodva rántottam magamra a nadrágomat, de csak addig, míg bezártam a szobánk ajtaját és a szekrényből előkerestem a testápolót. Mire vissza értem az ágyhoz, Bill már leszedte magáról a még rajta lévő pólót. Ott feküdt előttem meztelenül. Összeszorult a torkom szépségétől és órákig el tudtam volna benne gyönyörködni, de a vágy sürgetett, így én is gyorsan ledobáltam magamról a ruháimat, majd visszafeküdtem ikremre. Fázni kezdtem a gyönyörtől, ahogy a bőrünk most már ruhátlanul összeért.
- Olyan gyönyörű vagy…- mondtam neki halkan, ahogy fél másodpercre rajta felejtettem a tekintetemet.
- Ez nem igaz, te vagy a gyönyörű. – suttogta erre Bill.
Megráztam a fejem.
- Én minden létező módon el vagyok cseszve Bill, de te még mindig itt vagy velem és ezért nem győzök hálás lenni neked.
Ujjaim a haját simították, a nyakát, a vállait, végig a gerince vonalát és szomjasan forrt egybe a szánk, a nyelvünk.
- Akarlak.- nyögtem fel, kissé elhúzódva magamhoz vettem a testápolós flakont. Már a gondolattól is fájdalom nyilallt belém és izzadtság cseppek gurultak végig a hátamon. A kezem pedig annyira reszketett a vágyakozástól, hogy alig boldogultam a testápolós flakon felnyitásával. A tenyerembe nyomtam a hűvös krémből és persze most is megrohantak az emlékek. Hányszor vettem már kezembe ezt a tubust és mindannyiszor az ikremmel való együttlét céljából. Másnak ez csak egyszerű testápoló, míg nekem és reméltem, hogy Billnek is, az életem egyik meghatározó kelléke.
Szétnyitottam Bill lábait és bekentem a krémmel az köztük lévő területet.  Ő alig hallhatóan felsóhajtott, az én gyomrom meg egy hatalmasat ugrott, amikor ott megérintettem.
- Nyugalom…- suttogtam magam elé és láttam, ahogy Bill elmosolyodott. Igen, kicsit tényleg esetlen volt, ahogy szavakkal próbáltam magamon önuralmat gyakorolni. Hiszen a szavak nem értek semmit, annyira fel voltam húzva.
Nem késlekedtem. Egyszerűen már nem tudtam, ezért miután az ujjaimra is került a krémből, óvatosan bele hatoltam ikrembe.
Közben ismét csókolózni kezdtünk, hogy elterelődjön a figyelme az esetleges fájdalomtól. De csak a kezdeti másodpercek voltak nehezebbek, utána valahogy minden csak végtelenül forró és síkos volt odalent és Bill lágyan mozgó csípőjéből is azt sejtettem, hogy ez időről-időre egyre könnyebb lesz neki is.
A szinte égető ajka és perzselő csókjai még jobban lángra gyújtottak és már nem akartam várni. Az ő légzése is egyre hangosabb és szabálytalanabb lett, a karjaim között szorosan lévő teste is felvett egy ugyanolyan ritmust, mint ahogyan az én ujjaim mozdultak benne. Tudtam, hogy felkészült, ahogy a körülmények lehetővé tették.
A körülmények, amik persze nem voltak teljesen megfelelőek és annyira vágytam volna még arra, hogy hosszabban örömet okozzak neki, hogy érintsem és csókoljam őt az arcán, a nyakán, mellkasán, hasán és persze lejjebb is, ahogy önző férfiként azt is szerettem volna, ha ő tesz hasonlókat velem. De a tény, hogy nem vagyunk egyedül a házban és a kábult szenvedély iránta sürgetett, hogy minél hamarabb érezzem őt teljesen, hogy egymásba forrjunk.

- Készen állsz? – érdeklődtem megcsukló hangon.
- Igen Tom. – suttogta ugyanúgy izgalomtól elrekedve.
Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem, a mellkasom úgy lángolt, ahogy ismét megragadtam a testápoló flakonját és a hidegen síkos krémet a szerszámomra kentem. Ikrem bágyadtan nézte a rutinosnak még mindig nem nevezhető mozdulatot, bár már viszonylag sokszor csináltuk, még mindig zavarba ejtőek voltak ezek a dolgok.
- Nagyon akarlak Bill. – mondtam még neki, ahogy pillantása az enyémbe ütközött. Szemeim végig futottak hibátlan, egyszerre felnőtt és gyerekvonásokat idéző arcán, izzadtságtól zilált haján, a néha kérdő, máskor válaszokat adó tekintetén, ruhátlan testén.
Csodálatos volt, mint minden perc, amikor ilyen közelségben lehettem vele. A szívem eltelt egy érzéssel, a büszkeség érzésével, hogy én fekhettem vele egy ágyba és én mutathattam meg neki az érzékiség titkos világát.
Ismét az ujjaimmal hatoltam bele először, ő készségesen emelte feljebb a csípőjét, hogy megkönnyítse ezt, ahogy ismét benne voltam az ujjaimmal, átjárt a forró izgalom tetőtől-talpig. Ikrem ajkát egy halk nyögés hagyta el és teste együtt mozgott az ujjaimmal, férfiassága ugyanolyan keményen ágaskodott, mint az enyém.
- Tényleg készen állok. – mondta halkan, én pedig megcsókoltam az arcát. Majd kihúztam az ujjaimat belőle és kissé jobban szétnyitva a lábait, teljes egészében oda feküdtem. Izzadt volt mindene, ahogy nekem is minden porcikám verítékben úszott. A szívem majd kiugrott a helyéről, szinte szétfeszítette a bordáimat. Billre pillantottam, ahogy feszülten, ugyanakkor felizgulva várakozott, összevillant a tekintetünk, ő egyfajta néma jelt adott, amire én, homlokomat a vállának nyomva, lassan belehatoltam.
- Bill…- nyögtem fel, mert az első másodpercben tudtam, nem fog sokáig tartani. A testem annyira akarta a beteljesülést, hogy lehetetlenség lett volna ezt sokáig húzni, bármennyire is akartam. Napok óta fojtogatott a gyötrő vágy ikrem után, amint megéreztem a szűk, forróságot, ami körbefogta férfiasságomat, máris éreztem, hogy elvesztem a kontrollt magam felett.
Bill fájdalmasan összerezzent, amint tövig benne voltam és mozogni kezdtem. Felkaptam a fejemet, ő pedig beharapta az ajkát, hogy ne kiáltson fel.
- Túl durva vagyok? –kérdeztem, mire ő megrázta a fejét.
- Egy kicsit fáj…- mondta ő erre.
- Óvatosabb leszek. – leheltem egy csókot a nyakára és valamivel finomabban folytattam a mozdulatokat, miközben ajkam szomjasan tapasztottam a szájára. Viszonozta a csókomat és szelíden körbeölelt karjaival, miközben a testünk egy tempóban mozgott az ágyon.
Leírhatatlanul jó volt ismét érezni Billt, hogy a bőrünk csuromvizesen tapadt egymásra, hogy mindenhol egyek voltunk, hogy egyszerre lüktettünk a szétdúlt takaró és párnák között, hogy forró lehelete az arcomat simogatta, és ahogy a fülembe zihált, miközben én egyre mélyebbre mentem benne. És egyre gyorsabbra változtak a mozdulataim. Másodpercek alatt terjedni kezdett bennem az önkívület heves és rohamos érzése, a gyomromból kiindulva, végig a gerincemen, betöltve minden egyes részemet, még a véremet is az ereimben. Már nem voltak korlátok, amik megálljt szabtak volna, csak azt éreztem, hogy mennyire jó ez, hogy milyen csúszós és vérforralóan, kegyetlenül szűk és hogy akarom a beteljesülést, jobban, mint bármi mást. A hangok, amiket kiadtam, betöltötték a szobát, nem is tudtam volna, halkabb lenni, egy ponton túl, már semmit sem tudtam irányítani.
A szemeim lecsukódtak, de akkor is Billt láttam mindenhol. Hangosan felnyögtem és elvesztem ikrem karjai között, ahogy a gyönyör végig cikázott rajtam, a csípőm sebes mozgása egyszeriben megszűnt és elért a napok óta vágyott, hajszolt élvezet. Meleg izzadtság csorgott végig a halántékomon és egy hangos nyögés kíséretében hanyatlottam rá Bill szintén nyirkos testére.
Hallottam mellkasában vadul kalapálni a szívét és az én szívem is körülbelül ilyen ütemet diktált. Remegett mindenem, csak kapkodtam a levegőt és erőtlenül kapaszkodtam Bill karjaiba.
Így feküdtünk percekig, én meg sem tudtam volna szólalni, gondolatok keringtek bennem a kielégültség érzésével vegyesen és hallgattam Bill szívének dobogását.
- Minden oké? – kérdezte végül ikrem és végigsimította a vállamat.
- Igen…- motyogtam még mindig kifulladva, majd kihúztam magam belőle és mellé dőltem az ágyra. Még mindig őrülten vert a szívem, reszketések futottak végig rajtam, ragadós voltam a testápolótól és a hímtagomból csordogáló nedvességtől.
- Azért jó volt neked is, legalább egy kicsit? – érdeklődtem Billtől, mert tudtam, hogy ő fele annyira sem érezte azt, amit én éltem át. Láttam, hogy a férfiassága még mindig kemény, de ő, amint észrevette, hogy nézem, szemérmesen magára rántotta a takarót.
- Persze, hogy jó. – válaszolta és a vállamra hajtotta a fejét.
Beletúrtam a hajába és magam felé fordítottam az arcát.
- Este majd én jövök Bill és eljuttatlak a csúcsra. És egyszer majd azt is teljesen élvezni fogod, amikor beléd megyek. – jelentettem ki.
- De nekem most is jó…- vont vállat Bill, én viszont folytattam.
- Meg fogom tanulni, hogyan kell és nem is olyan sokára attól fogsz elélvezni, amikor benned mozgok. Esküszöm neked! – tettem hozzá komoly arccal.
- Szeretlek. - mondta erre Bill.
- Én is szeretlek Bill. Néha már megijedek attól, mennyire. – sóhajtottam, mert úgy éreztem, szavakkal már nem lehet megfelelően kifejezni, amit iránta a szívemben van, sőt lehet, hogy tettekkel sem. De főtt a fejem, mit tegyek, hogy ezt minduntalan ikrem tudomására hozzam. Hogy nincs nála fontosabb ember számomra a földkerekségen, és hogy mennyire törődni akarok vele.
A tanév közben véget ért és hihetetlen, de Billel semmiből sem buktunk meg. Oké, a bizonyítványunk nem lett a legfényesebb, sőt majdnem mindenből elégséges és közepes osztályzatot szereztünk, de a lényeg, az volt, hogy nem kellett pótvizsgáznunk. Előttünk állt a nyári szünidő, amire abszolút semmi tervem nem volt. Legfeljebb, hogy túl kell élni a dögunalmas napokat és nagy ívben kerülni a falubeli idiótákat.
Gordon szerencsére betartotta, amit ígért és egy magdeburgi ismerőse boltjában szerzett nekünk bolti kisegítő nyári munkát. Szóval, míg a faluban minden sivár volt a nyári vakáció miatt, mi Billel naponta elbuszoztunk a városba pénzt keresni. Az elején kicsit kemény volt, de beleszoktunk és majdnem az egész nyarat végig dolgoztuk. Nem is volt annyira, baromira nehéz, mert terveim voltak az így megkeresett pénzzel. A legfontosabb, hogy félrerakjak, mert az hogy miután nagykorú leszek és lelépek, még mindig elsődleges célként lebegett a szemem előtt. Tudtam, hogy az erre szánt pénzt magamnak kell előteremteni, így tényleg örömmel tekintettem a munkára. Kapaszkodóként, ami egy új helyre segít majd eljutni, hogy végre megélhessem az álmaimat közösen Billel.